Helytörténet

Kaposvártól 14 km-re délre, az erdős Zselici Dombvidéken helyezkedik el Szilvásszentmárton. A közigazgatási központtal – Szennával – és a megyeszékhellyel – Kaposvárral – közút köti össze.

A község neve első ízben 1332-1337. évi pápai tizedjegyzékben fordul elő. 1496-ban Belchyszentmarton, 1554-ben a török kincstári lajstromban Szillvás-Szent-Márton alakban szerepel.

Több tulajdonosa volt; Bacsó János, az Istvánffy család, a Koroknay család, majd a XVIII. század közepétől néhány más családdal együtt a Szily calád és Somssoch Antal birtoka. II. József korára a falu lakossága 288 főre növekedett, református temploma 1844-ben épült, ekkor a lélekszám 360 fő volt.
A dombok ölelte völgyben a község egyetlen utcája a Fő utca, mintegy 1 km hosszan húzódik. Tartós stagnálás után az utóbbi évtizedben a lakosság lélekszáma jelentősen emelkedett, új házak épültek, és családok költöztek a településre.

A lakosság régen földművelésből és állattenyésztésből élt, emellett tevékenységükben meghatározó volt az erdő (fakivágás, gombaszedés), és városi piacon való kereskedés.
Jelenleg már csak saját szükségletre termelnek az emberek, piacra már csak nagyon kevesen járnak árulni. A termőföldjeiket nagyüzemi művelésre bérbe adták, az erdőket erdőbirtokosságok kezelik, és mezőgazdasági vállalkozás is működik.

A munkaképes lakosság egy része a megyeszékhelyre, Kaposvárra jár dolgozni, helybeli nagy foglalkoztató a Szenna Pack Kft és a Zselici Mezőgazdasági Zrt. A településen élő vállalkozók is alkalmaznak munkavállalókat.
A rendszerváltás, az önállóság fordulópontot jelentett a község életében. A 90-es évek elején a falu testvérközségi kapcsolatot alakított ki az erdélyi Felsőboldogfalvával, amely még ma is aktívan működik. 1991-ben elsőként az ivóvízhálózat került kialakításra, gázcseretelep, ravatalozó épült. A temetőhöz elengedhetetlenül szükséges infrastruktúra is megvalósításra került, úthálózat, vízvezeték-, villamos vezeték hálózat került kialakításra.
1994-ben elkészült a Faluház, amelyben helyet kapott az orvosi rendelő is. A lakosok komfortérzetét sokban javította a folyamatos parkosítás a község területein, a felépült játszótér és a teljesen felújított járda, a falu teljes belterületi úthálózatára szilárd burkolat került. A ’bakancsos’ turisták részére a Faluház tetőterében turistaszállást alakítottak ki.

Az önkormányzat az I. és II. világháborús hősöknek emlékművet állíttatott az emlékparkká alakított templomkertben.
A település 2000. évben zászlót és címert avatott, megyezászlót kapott Somogy Megye Közgyűlésétől, 2001. évben a Millenniumi Zászlót vehette át.
A közszolgáltatások körében megszervezésre került a kommunális hulladék rendszeres elszállítása, ártalmatlanítása, de továbbra is hiányzik a vezetékes gáz és a csatornarendszer.
2007-ben készült el az árvízvédelmi tározó valamint a kábeltelevíziós- és internet hálózat, amely összeköti a települést a világhálóval.
Említésre méltó, hogy Lőrincz L. László – Leslie L. Lawrance – író és tudós Szilvásszentmártonból származik. Nagyszülei módos parasztemberek, édesapja a körjegyzőség segédjegyzője volt, majd Kaposvárra költöztek.